[ad_1]
„Ma azt akarom, hogy gondolj mindarra, ami vagy, ahelyett, hogy nem vagy.” ~ Ismeretlen
Megint megtettem.
Sikerült lebeszélnem magam arról, hogy ne csináljak valamit, mert nem voltam teljesen biztos benne, hogy sikeres leszek.
Szakértő voltam abban, hogy félreállítsam önmagam – elzártam magam attól, hogy olyan dolgok után járjak, amiket igazán szerettem volna. Fejből tudtam minden okot, amiért nem vagyok elég jó ahhoz, hogy elérjem életcéljaimat. Tudat alatt úgy döntöttem, hogy személyes fejlődésem és sikerem nem éri meg a kudarc vagy az elutasítás kockázatát.
Ennek eredményeként elakadtam, stagnálva és boldogtalan voltam.
Bármikor, amikor adódott egy lehetőség, az izgalom és a motiváció kezdeti érzése gyorsan átadta helyét az önbizalommal, a mi lenne, ha és a kudarctól való félelemmel teli gondolatfolyamnak. Más szóval, az önbizalom teljes hiánya, ami megállított a nyomaimban.
Ezúttal lebeszéltem magam arról, hogy munkahelyi előléptetést kérjek. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Attól féltem, hogy a vezetőség elhiszi, hogy idióta vagyok, amiért jelentkeztem.
Sikeres voltam, de untam a jelenlegi munkámat, és új kihívásra vágytam. De mi van, ha nem engem választottak ki? Mit szólnának a munkatársaim? Mi van, ha kiválasztottak, és megbuktam az új munkahelyen?
Abban az időben az elutasítás vagy a kudarc miatti potenciális fájdalom, amit átélhettem, felülmúlta az unalmas, stagnáló munkámban való maradás valódi fájdalmát. Szóval ezt tettem. Nem jelentkeztem az előléptetésre, ehelyett úgy döntöttem, hogy egy olyan munkában maradok, amelyet nem szerettem.
Végül bevallottam magamnak, hogy kétségbeesetten szerettem volna megszerezni azt az önbizalmat, amelyre szükségem van ahhoz, hogy előrelépjek a céljaim felé. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok dolgozni a gondolkodásmódomon, hogy felépítsem azt az önbizalmat, amire vágytam. A múltban nem vettem komolyan a gondolkodásmódot és a gondolati munkát, de úgy gondoltam, megér egy próbát.
Idővel, erőfeszítéssel és útmutatásokkal erős önbizalom alakult ki bennem. Hittem magamban, bármi is történjen. Miután ápoltam az önbizalmat, drámai módon megváltozott a karrierem.
Magabiztosság versus önbizalom: mi a különbség?
A bizalom egy bizonyosság érzése a képességeidben a múltbeli tapasztalataid alapján. Az önbizalom az önmagad biztonságérzete. Az erős önbizalom segíthet elérni céljait, eligazodni a társadalmi helyzetekben, új dolgokat kipróbálni, valamint leküzdeni a kihívásokat és kudarcokat.
Hogyan építettem fel az önbizalmamat: A hit választása
Az önbizalom felé vezető utam során a leghasznosabb dolog, amit megtanultam, az az, hogy a gondolataimban hinni nem kötelező. Ez azt jelenti, hogy nem kell beletörődnöm minden gondolatba, amit az agyam felvet, és választhatok helyette olyan gondolatokat, amelyekben hinni akarok.
A hiedelmek egyszerűen gondolatok, amelyeket újra és újra átgondolunk. Néhány kulcsfontosságú gondolat szándékos kiválasztásával és gyakorlásával olyan meggyőződéseket tudtam kialakítani, amelyek erős önbizalmat ápolnak.
Ha múltbeli tapasztalataiból mélyen bevésődött hiedelmei vannak, akkor lehet, hogy dolgoznia kell ezen hiedelmek feltárásán, megvizsgálásán és megkérdőjelezésén, mielőtt újakat tudna magáévá tenni. Például, ha úgy nőtt fel, hogy azt hallotta, hogy kudarcot vallott, akkor nehéz lehet elhinnie, hogy bármiben sikerülhet. Ha azonban felismeri ennek a hiedelemnek a gyökerét, szabadon dolgozhat azon, hogy elengedje.
Ez nem a „gondolatcseréről” szól, vagy arra, hogy pozitívan gondolkodjunk. Arról van szó, hogy felismerjük, amikor olyan régi hiedelmekbe táplálkozunk, amelyek nem szolgálnak bennünket, és hogy erősebb történeteket mondjunk el magunkról, értékünkről és képességeinkről.
Ne feledje, hogy ez egy folyamat – inkább egy hajó megfordítása, nem pedig a villanykapcsoló megfordítása.
Íme hét hiedelem, amelyet kialakítottam, és hogy miért olyan erős mindegyik az önbizalom felé vezető úton.
Egész vagyok, méltó és teljes, pontosan olyan, mint ma.
Miért erős: Megszünteti azt a gondolatot, hogy bármit „meg kell javítanom” magammal kapcsolatban, és megerősíti, hogy ki vagyok ebben (és minden) pillanatban. Segít abban, hogy ne hasonlítsam magam másokhoz, és felértékeli azt, aki én vagyok.
Bármi is jön, elbírom.
Miért erős: Elfojtja a második találgatást, és segít abban, hogy bízzam magamban, hogy meghozzam a legjobb döntést az adott pillanatban. Elcsendesíti az önbizalomhiányos gondolatokat és a „mi lenne, ha” gondolatokat, amelyek felbukkannak az agyamban.
Nem fog mindenki kedvelni, és ez így van rendjén.
Miért erős: Normalizálja és semlegesíti az elutasítást. Csillapítja a külső megerősítés iránti igényt, és csökkenti a kísértést, hogy aggódjunk mások véleményéért.
Úgy döntök, hogy szeretem magam, bármi is legyen.
Miért erős: Az önszeretet többé nem függ a sikertől, a teljesítménytől vagy a társadalmi érvényesítéstől. A hibák vagy kudarcok miatti önbüntetéstől vagy önkritikától való félelem tagadható.
Megérdemlem azt a kemény munkát, amibe a céljaim eléréséhez kell.
Miért erős: a benne rejlő értékemre helyezi a hangsúlyt. Megszünteti a kísértést, hogy engedjen a zavaró tényezőknek, vagy válassza a könnyebb utat, ha a dolgok nehézzé válnak.
El kell döntenem, mit jelent számomra a kudarc.
Miért erős: Elutasítja azt az elképzelést, hogy a kudarc automatikusan valami negatívat jelentene velem kapcsolatban. Lehetőséget ad arra, hogy a kudarcot olyasvalamivé tegyem, ami a továbblépésben szolgál, ahelyett, hogy elakadnék vagy feladom.
Ez a körülmény egy év múlva nem számít.
Miért erős: Hosszú távú perspektívát ad egy kiábrándító vagy kellemetlen pillanatról. Engedélyt ad, hogy előrelépjek a hibákból és a kudarcokból.
Hogyan változott meg az életem e gondolatok gyakorlása után
Miután a fenti gondolatok hiedelmekké váltak, a magammal való kapcsolatom drámaian megváltozott. Már nem éreztem szükségét, hogy visszafogjam magam. Hajlandó voltam kinyúlni a komfortzónámon kívül, új dolgokat kipróbálni, és még el is buktam.
Az igazat megvallva soha nem jelentkeztem arra az előléptetésre, amelyről lebeszéltem magam. Ehelyett saját vállalkozásba kezdtem – eleinte mellékes nyüzsgésként. Végül otthagytam a napi munkámat, hogy teljes munkaidőben irányítsam a vállalkozásomat, ami sokkal több önbizalmat igényelt, mint az előléptetésre való jelentkezés.
Az önbizalom nagyon sok helyen befolyásolta az életemet…
[ad_2]
Forrás