[ad_1]
„Ha elakadsz, rajzolj egy másik tollal. Cserélje ki szerszámait; felszabadíthatja a gondolkodásodat.” ~Paul Arden
Másfél évig éreztem, hogy karrierváltás közeleg. Keményen dolgoztam azon, hogy olyan karriert alakítsak ki, amit szerettem, de kezdtem úgy érezni, hogy elszakadt a munkámtól. A jelentés, amit eredetileg éreztem belőle, már nem volt meg. Minden alkalommal, amikor új projektbe kezdtem, fáradtnak és motiválatlannak éreztem magam.
Először azt hittem, hogy kiégés lehet. Így hát kivettem néhány hét szünetet, hogy megnézzem, sikerül-e újra beindítani a munkámat. De amikor visszatértem, ugyanezt éreztem. Azok a dolgok, amelyek köré építettem a karrieremet, amelyek korábban energiát és értelmet adtak, többé nem visszhangoztak.
Gondolkodtam azon, hogy milyen munkát végzek naponta, és nem tudtam elképzelni, hogy tíz év múlva is ezt csináljam. De mit tudnám elképzelni magamnak? Fogalmam sem volt.
Küzdöttem és igyekeztem kitalálni, hogyan nézhet ki egy karrierváltás. Több könyvet is elolvastam, köztük James Hollistól (Ph. D.) a Finding Meaning in the Second Half of Life of Life-t, de bár ezek közül többen is rezonáltam az ötleteket, még mindig nem éreztem közelebb a választ.
Nagyon szándékosan vettem észre, amikor a dolgok energiát adnak. Egyszer elmentem egy vacsorára, ahol valaki tarot kártyákat hozott, és felolvasott. Olyan energikus volt! Hazamentem, és azonnal megrendeltem ugyanazt a tarot kártyát. Elkezdtem tanulni róluk, és elkezdtem olvasni a barátaimmal és a bulikon.
„Mit is jelent ez? Legyek tarotkártya-olvasó?” Azt gondoltam. De ez több okból nem kapott visszhangot.
Ekkor már mindenkinek azt mondtam, aki hallgatott, hogy „iránytalan vagyok”. Ez egy új címke volt, amit gyakran használtam. Amikor valaki megkérdezte, hogy mivel foglalkoztam, azt feleltem: „Meh, tanácstalan vagyok.”
A jó szándékú barátok és ismerősök elkezdték elmondani a véleményüket arról, hogy mit kellene tennem ezután. Még a google-ba is rákerestem: „Hogyan változtassunk karriert”. Úgy éreztem magam, mintha egy fekete ködben sétálnék, ahol alig tudtam kivenni, mi van előttem. Néha láttam egy enyhe formát – valaminek a megcsillanását, ami energiát adott. De mit jelentett? És hogyan használhatnám fel ezeket az információkat a következőre?
Egy országhatáron át költöztem egy olyan helyre, ahol nem voltak barátaim. Emiatt több időm volt magamra, mint máskor. Minden napot azzal töltöttem, hogy befelé haladtam, és a testemhez kapcsolódtam meditáción, egyszerű szomatikus gyakorlatokon, például a vagus idegem stimulálásával és az egyes részek munkáján keresztül.
Végül rájöttem, hogy a válasz soha nem járt a fejemben. A testemben volt – a bölcsesség, amelyet blokkolt minden kialakult gondolat és régi hiedelem, és olyan részeim, amelyek meg akartak védeni és biztonságban akartak tartani.
Rájöttem, hogy egy részem nem akar karrierváltást, mert túl ijesztő és instabil volt. Ehelyett azon akart maradni, ami ismert, megbízható és biztonságos. Megbarátkoztam ezzel a résszel, és ledolgoztam a félelmeket. Ahogy egyre több időt töltöttem azzal, hogy befelé haladtam, a válasz egyre világosabbnak tűnt. Végig ott volt, és végre elérhettem.
Ha úgy érzed, elakadtál, próbálj ki néhány dolgot.
1. Határozza meg azokat a részeket, amelyek esetleg el akarnak mondani valamit.
Ha úgy érzed, elakadtál, lehet, hogy van egy „részed”, amely ott tart, hogy megvédjen. Ezek a részek gyakran gyermekkorban jönnek létre, amikor még nem rendelkeztünk annyi erőforrással, mint most.
Például lehet, hogy gyermekkorában megtanulta, hogy ha mások látják, az kiszámíthatatlan és veszélyes lehet. Tehát létrejöhetett volna egy „részed”, amely ezen információk alapján segített döntéseket hozni. Felnőttként valószínűleg több erőforrással rendelkezel, de ezek az információk soha nem jutottak el a létrehozott „részhez”.
Tegyük fel, hogy könyvet szeretne írni, és úgy tűnik, nem tud előrelépni. Nem számít, mit csinálsz, ragadsz. Miért? Ennek egyik oka az lehet, hogy ez a „rész” tudja, hogy ha írsz egy könyvet, akkor mások is látni fognak, és a tapasztalatok alapján ez kiszámíthatatlan és veszélyes lehet. Így megakadályozza, hogy kilépjen és kockázatot vállaljon ott, ahol esetleg látják. Lehet, hogy tudatosan nem is vagy tisztában ezzel a részével. Mégis ott lehet, éjjel-nappal azon dolgozik, hogy megvédjen téged.
2. Meditálj.
Az elakadás néha negatív gondolatokat válthat ki, például: „Mi van, ha örökre elakadok?” vagy „Nem vagyok elég jó”. Ezek a gondolatok aztán negatív érzelmekhez vezethetnek, amitől még jobban elakadtnak és túlterheltnek érezhetjük magunkat. Ez egy ördögi kör. A meditáció segíthet abban, hogy kitörjön ebből a körforgásból, és világosságot nyerjen, ami segít megtalálni az irányt és előrelépni.
Minden nap határozzon meg egy időt a meditációra. Nem kell olyan hosszúnak lennie – akár tíz perc is elég. Ha gondjai vannak a csendben ülve, kereshet egy vezetett meditációt a YouTube-on.
Tedd a rutinod részévé, és tedd minden nap ugyanabban az időben, hogy lendületet adj. Ha minden nap ugyanabban az időben csinálod, az segít a szokás részévé válni, és könnyebben megjegyezheted.
Ha némán ülve elkezd gondolkodni, az rendben van! Csak térj vissza a lélegzetedhez. Nem kell tökéletesnek lenned. Csak ápolnia kell egy kis csendet és csendet. Ez a gyakorlat segít kiesni az elmédből és a testedbe kerülni, ahol annyi bölcsesség él.
3. Stimulálja a vagus idegét.
A vagus ideg szabályozza az egész idegrendszert. Amikor a vagus ideg aktiválódik, segít megnyugtatni az idegrendszert, ami segít kreatívabb, nyitottabb állapotba helyezni. Ebből az állapotból könnyebben hozzáférhetsz a bölcsességhez magadban.
Számos módja van a vagus ideg stimulálására. Mivel a vagus ideg a hangszálaihoz kapcsolódik, a dúdolás vagy az éneklés az egyik módja ennek elérésére:
[ad_2]
Forrás