[ad_1]
Néhány évvel ezelőtt depressziós állapotba kerültem, amikor sok hosszú, eseménytelen napot ültem át, miközben egy kétoldali kézsérülés miatt részleges rokkantságban voltam. Napi egy-két órát dolgoztam maximum a munkámban, orvosi utasítás szerint. Az orvosi szakértők nem tudták megmondani, hogy jobban érzem-e magam, és mikor.
Miközben nap mint nap fájdalmasan ültem a kanapémon, és kifogytam az új sorozatokból, hogy elfoglaljam az időmet, nem tehettem mást, mint hogy katasztrofálisan tönkretegyem a jövőmet.
Mi történik, ha nem tudom újra használni a számítógépet? Az egész karrierem a számítógépes munkán alapul.
Képes leszek valaha is úgy főzni, takarítani és vezetni, mint általában, fájdalom nélkül?
Le kell mondanom a rúdtánc hobbimról – az önkifejezés egy olyan formájáról, amelyet annyira szeretek?
Nem sokkal a sérülésem előtt pályaváltásra készültem, és ez különösen izgatott. De a munkavállalói kompenzáció megkövetelte, hogy a jelenlegi munkahelyemen maradjak, mert rájuk bíztam az orvosi költségeimet. Úgy éreztem, elakadtam, és nem tudtam, hogyan szabaduljak ki.
Ha ismeri a katasztrófa csúszós lejtőjét, akkor nem ismeretlen, hogy milyen gyorsan elsodorhat egy gondolat, amely egy sötét alagútba visz. Amikor egy problémára és a lehető legrosszabb kimenetelre koncentrálsz, azt zsigerileg valóságosnak érezheted elmédben és testedben.
Nincs rejtély, hogy miért esik valamelyikünk katasztrófába. Lehet, hogy Ön többet csinál, mint mások, de az igazság az, hogy agyunkat és idegrendszerünket úgy fejlesztették ki, hogy óvóintézkedésekkel, például a legrosszabb feltételezésével, hogy felkészüljünk rá, vagy hogy elkerüljük a kockázatvállalást, biztonságban tartsanak bennünket.
Ha az agya úgy ítél meg, hogy egy bizonyos helyzet potenciálisan veszélyes a fizikai vagy társadalmi túlélésre, akkor nem fog habozni, aktiválja a stresszreakciót az amygdalában, és a kortizol stresszhormont az egész testébe pumpálja.
Mindenki agyában van negatív elfogultság is, ezért szeret tévedni az óvatosság mellett – más szóval, gyakran több szorongást tapasztal egy probléma miatt, mint amennyi szükséges vagy akár hasznos is.
Amikor rokkant voltam, az idegrendszerem leszabályozta a testemet depressziós állapotba, ahol azt feltételeztem, hogy semmi jó nem lehetséges, és nem kellett csalódnom, ha a legrosszabb valóra válik – ami sosem történt meg.
Amikor elmerülsz egy szorongásos epizódban, kevésbé férhetsz hozzá agyad tudatos, bölcs részéhez, amely képes megoldani a problémákat. A testedben termelődő biokémiai anyagok több hasonló gondolatot és érzést generálnak, ami megkönnyíti, hogy egy még rosszabb szorongásos vagy depressziós állapotba kerülj. Az önmagaddal és a világgal kapcsolatos történeteid egyre negatívabbá válnak. Mintha a stresszreakció eltérítené az agyat és az idegrendszert.
Több okból is fontos megérteni, hogyan működik az agyad, amikor egy katasztrofális epizód elnyeli.
Először is, a tested azt teszi, amit a legjobban tud – mozgósítja Önt, hogy biztonságban tudjon maradni. A stresszhormon evolúciós múltunkban segített megszöknünk a vadon élő állatok elől, de már nem nézünk szembe élet-halál helyzetekkel. A probléma az, hogy az agyunk nem alkalmazkodott a modern időkre.
Ha egyszer tudod, hogy a tested egy végzetnapi történetet próbál pörögni, hogy megvédjen téged, akkor eldobhatsz minden magadról alkotott hiedelmed – például: „Biztos valami nincs rendben velem, amiért ilyen szörnyű lehetőségeket képzelek el!” Mert nincs veled semmi baj.
Másodszor, a valóságba való visszatérés és a megszokás abbahagyásának kulcsa abban rejlik, hogy képes vagy megfordítani a stresszreakciót, és visszaszerezni az irányítást a gondolkodó agyad felett, ahol tisztán érzed magad. Érzelmeinek és idegrendszerének szabályozása biokémiailag lehetővé teszi, hogy megváltoztassa történeteit és hiedelmeit önmagáról és a jövőről. Ha szabályozott vagy, a narratíva átváltozik a reményre, a lehetőségre és az inspirációra.
Hogyan változtasd meg történeteidet
Nem hiányoznak az idegrendszert szabályozó szomatikus és mindfulness gyakorlatok, amelyek lehetővé teszik a stresszhormonok csökkentését és a kimászást a nem létező jövőbeni katasztrófából.
Az első lépés annak eldöntése, hogy változtatni szeretnél.
Befolyásolhatod, hogyan szeretnél érezni magad, és mit szeretnél másképp csinálni. Ha készen állsz arra, hogy elengedd a jövőd katasztrofálissá tételét, akkor a következő lépés az, hogy kezdd el észrevenni, mikor haladsz a régi szokások útján. Fogja meg magát a pillanatban, és próbálja ki a következő technikákat, hogy kimozduljon a problémás állapotból, hogy véget vessen ezeknek a haszontalan gondolatoknak.
Váltás a perifériás látásba
Ha a belső párbeszéd tombol, és tudod, hogy ez nem szolgál téged, a perifériás látás nagyszerű módja annak, hogy azonnal elhallgattasd ezeket a gondolatokat. Keressen egy fókuszpontot a szobájában vagy a körülötte lévő térben. Anélkül, hogy mozgatná a szemét, lágyítsa a tekintetét, mintha szétszórná a fókuszt. Terjessze ki tudatosságát a fókuszpont körüli teljes térre. Továbbra is lassan tágulj ki, mintha szinte látnál magad mögé. Próbálja meg ezt körülbelül húsz másodpercig. Váltson vissza a fókuszba, és ismételje meg még legalább egyszer.
Tapintás + önérintés
Húzza össze a tenyerét, és kezdje el dörzsölni őket egymáshoz, meleget és súrlódást keltve. Fordítsa teljes figyelmét a kezére, és vegye észre, mit érzel az ujjai és a tenyere között. Játssz sebességgel és nyomással. Figyelje meg saját kezének hőmérsékletét. Talán még az ujjait is előre-hátra akarja nyújtani.
Csináld ezt körülbelül harminc másodpercig, majd tedd mindkét kezét a két vállra, mintha megölelnéd magad. Hagyja, hogy mindkét keze lefelé húzza a karját a könyökig egy söprő mozdulattal. Ezután vigye vissza őket a vállára, majd ismét le. Ismételje addig, amíg jól érzi magát.
Készítse el a lehetőségeket
A tested erőforrásokkal való ellátásának gyakorlatának kialakítása során legyél kíváncsi arra, hogy min haladsz keresztül és mi felé haladsz. Ahogy megtalálod a remény és a lehetőség pillanatait, írd le, mi az, amitől izgatott vagy, amire vársz, és készen állsz a változtatásra. Adja meg magának az írásos bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy tudja, hogyan kell másképp éreznie a jövőjét. Emlékezz erre az érzésre, mert…
[ad_2]
Forrás