Hogyan segített a jóga meggyógyítani a szorongásamat és elcsendesíteni a túlműködő elmémet?

„Egy életen át tartó kiváltság az, hogy azzá válj, aki valójában vagy.” (Carl Jung)

A jógát gyakran a fizikai előnyei miatt ünneplik: nagyobb rugalmasság, fokozott erő, jobb keringés stb. De semmi sem tudott volna felkészíteni arra az átalakító hatásra, amelyet a jóga gyakorolt ​​mentális egészségemre és jólétemre.

Tizennégy éves koromban szorongást és depressziót diagnosztizáltak nálam, és életem nagy részében mindkettővel küzdöttem. Az elmém volt a legrosszabb ellenségem, állandóan aggódtam és kritizáltam, egészen addig a pontig, amikor már nehéz lett bármit is tenni. Még azok a dolgok is túlságosan elsöprőek lettek, amiket igazán szerettem volna csinálni.

Tudtam, hogy a testmozgás és az egészséges életmód pozitív hatással van a mentális egészségre, és évekig kóstoltam a jógaórákat az edzőteremben, hogy megpróbáljam kirángatni magam ebből a gödörből, amelyben voltam.

Észrevettem néhány apró változást a hangulatomban és az energiaszintemben. Nem tudtam megmagyarázni, de mindig éreztem egy bizonyos zümmögést egy nagyszerű jógaóra után.

Így 2022-ben úgy döntöttem, hogy komolyan veszem ezt a jógát. Naponta elkezdtem gyakorolni, és még jógatanári képesítést is tanultam.

Azóta nem csak a fizikai testemben és közérzetemben vettem észre jelentős változásokat, hanem a lelki egészségemben is. A legfigyelemreméltóbb, hogy a szorongásszintem jelentősen csökkent. Természetesen még mindig vannak szorongásos pillanataim, de jobban fel vagyok készülve arra, hogy megbirkózzam velük, és kevésbé engedem meg, hogy egy lefelé tartó spirálba vonjanak.

Jogi nyilatkozat: Ez nem orvosi egészségügyi tanács; ez egyszerűen a saját tapasztalatom. Ha lelki egészségével küzd, kérjen egészségügyi szakembert.

Hogyan segíthet a jóga a szorongáson

A jóga segít felismerni az érzelmeit és a kiváltó okokat.

Az első dolog, amit tudni kell a jógáról, hogy ez nem bonyolult pózok sorozata, amelyekkel bizonyos módon kinézhetsz, vagy növelheted a rugalmasságodat.

Ehelyett ez egy belső gyakorlat, ahol egyesítjük testünket, elménket és szellemünket, és eggyé válunk az egész életet fenntartó egyetemes életerő energiájával.

A meditáció és a légzés ugyanolyan fontos részei a jógának, mint a pózok (más néven ászanák).

Ezzel a tudással a jóga képes átalakítani mentális állapotát a stressz és a szorongás helyéről a teljes békére önmagaddal és a körülötted lévő világgal.

Lehetővé teszi, hogy észrevegye, hogyan érzed magad és mit gondolsz anélkül, hogy elítélnéd magad. Lehetővé teszi, hogy megértse a testét, hogyan működik, és milyen üzeneteket próbál közölni az Ön egészségével és szükségleteivel kapcsolatban.

Azáltal, hogy megtanultam felismerni, mikor és miért éreztem szorongást, a jóga biztonságos teret biztosított azoknak a kiváltó okoknak és érzelmeknek a felszabadítására, amelyeket általában elnyomok.

A jóga szabályozza az idegrendszert.

Amikor magas szintű szorongást tapasztalunk, folyamatosan küzdj vagy menekülj módban élünk. A „harcolj vagy menekülj” válaszreakciót úgy tervezték, hogy veszély és stressz pillanataiban bekapcsoljon, hogy megvédje Önt, majd a fenyegetés elmúltával visszatérjen a homeosztázisba.

Napjainkban azonban sok ember túlzottan aktív, küzdj vagy menekülj reakciót tapasztal az egyre stresszesebb életmód miatt. Sokan pedig állandó túlzott éberségben élnek trauma vagy bántalmazás következtében.

A küzdj vagy menekülj módban élni hatalmas mennyiségű energiát emészt fel, és testünk hosszú távon nem tud lépést tartani az igényekkel. Idővel a test és az elme elkezd leállni, és ennek eredményeként betegségeket és betegségeket kapunk.

Ez történt velem. A testem nem tudott megbirkózni a mindennapi nyomással, ezért mentális egészségem megsérült.

A jóga gyakorlása lehetővé teszi, hogy megnyugtassa idegrendszerét, és olyan teret hoz létre, ahol az elme és a test biztonságban érzi magát, hogy kilépjen a küzdj vagy menekülj módból, és ténylegesen ellazuljon.

Ennek egyik módja a légzésgyakorlás, más néven pránajáma.

A jóga filozófiája úgy véli, hogy a lélegzet segítségével tudjuk hasznosítani az energiánkat és az univerzum energiáját. Megváltoztathatjuk érzelmeinket, energiaszintjeinket, sőt fiziológiai válaszainkat is, mint például a harcolj vagy menekülj, pusztán lélegzetvétellel.

Amikor azt veszem észre, hogy kezdek szorongani, mélyeket lélegzek a gyomromba négyig, négyig tartom, majd lassan kifújom a négyet, más néven hasi légzés.

Bár ez triviálisan hangzik, valóban segít abban, hogy nyugodtnak érezzem magam a stressz és a szorongás pillanataiban.

A lassú és mély légzés aktiválja paraszimpatikus idegrendszerünket. Ez jeleket küld az agynak, hogy itt nincs veszély, és nem kell aktiválni a harcolj vagy menekülj reakciót.

A jóga új megküzdési mechanizmusokat tanít meg.

A jóga különböző technikákat tanított meg a szorongásos és pánikrohamaimmal való megbirkózáshoz.

Először is, a jóga azt tanítja, hogy nem te vagy az elméd. Te nem a gondolataid, a hiedelmeid vagy még csak a tested sem.

Amikor az öt koshát (az én rétegeit) tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy fizikai lényünk csupán egy eszköz, amiben eligazodhatunk ebben a világban; nem az, hogy kik vagyunk összességében. Például a kósák arra tanítanak bennünket, hogy lényegünk nem lehet teljesen a fizikai testünkben, mert a fizikai testek változásnak vannak kitéve, mégis, hogy kik vagyunk, az megmarad.

Ez a gondolkodásmód a mi gondolatainkra is érvényes. Miután elkezdtem felismerni, hogy a gondolataim nem mindig tőlem származnak, egyre kisebb súlyt kaptak. Gondolataink többsége csak „újrafutott” olyan dolgoknak, amelyeket gyerekként mondtak nekünk, vagy olyan dolgoknak, amelyeket többször hallunk a társadalomtól, és amelyek belsővé válnak. Nem feltétlenül reprezentálják azt, akik valójában vagyunk.

Ez a tudás lehetővé tette számomra, hogy elhatárolódjak a szorongó gondolataimtól, ahelyett, hogy hagynám, hogy felfaljanak.

Másodszor, a pránájáma és a meditáció, a jóga mindkét alapvető aspektusa révén megtanultam felismerni, hogyan érzek, és lehetővé tettem, hogy ezek az érzések létezzenek bennem anélkül, hogy megpróbáltam volna megváltoztatni őket, vagy elterelni a figyelmemet róluk.

Ha nem engedünk teret érzelmeinknek, akkor ehelyett elutasítjuk önmagunk ezt az aspektusát. Ezeket az érzéseket egyre mélyebbre toljuk, hogy elkerüljük, hogy foglalkozzunk velük, anélkül, hogy észrevennénk, hogy valójában mélyebbre vészük őket pszichénkbe.

Azáltal, hogy a mi…